A monográfia a közel-keleti monarchiák külpolitikai döntéshozatalának csoporton belüli identitásának dinamikáját tárja fel a regionális rendszer világháborúk utáni fejlődésétől napjainkig. A könyv egy innovatív elméleti keretet használva, amely ötvözi a külpolitikai elemzést a tekintélyelvű rezsimek és a társadalmi identitáselmélet kontextusában, a monarchikus béke eredetét és belső működését teoretizálja a Közel-Kelet örökletes rezsimjei között, beleértve az Öböl-menti monarchiákat, valamint Jordániát és Marokkót. Míg a demokratikus béke jelensége jól megalapozott a politikatudományban, ez a könyv amellett érvel, hogy a vizsgált monarchikus békéhez hasonlóan valójában a tágabb hasonló politikai rendszerek békéjének (SPSP) alesete. Az elmélet azt állítja, hogy a monarchiák nem háborúznak egymás ellen, mert ugyanazon belső csoport tagjaiként ismerik el egymást, ami lehetővé teszi a konfliktusmegoldás más mechanizmusait – a kívülállókkal szemben megengedett viselkedés tilos lehet ugyanazon klub vagy család tagjaival szemben. Az elméletet számos esettanulmány szemlélteti, amelyek az általános regionális dinamikát, valamint a monarchikus államközi konfliktusok négy kulcsfontosságú esetét vizsgálják: a bahreini-katari kapcsolatokat, a szaúdi-hasemita rivalizálást, valamint a Kuvait és Irak, valamint Irán és az Egyesült Arab Emírségek kapcsolatait. A közel-keleti monarchiákat összekötő külpolitikáról és közösségről szóló mélyreható beszámoló érdekes lesz a nemzetközi kapcsolatok, a tekintélyelvűség, a közel-kelet és a Perzsa-öböl politikájának olvasói számára. . Nyelv: angol