Folytatva a híres Supermarine Spitfire háborús fejlődését, az Mk.Xiv látta Mitchell ünnepelt vadászgépének klasszikus alakját az új rolls ROYCE Griffon motor félelmetes erejével párosítva. Az így kapott repülőgép kiváló volt, és a RAF egyik legtehetségesebb vadászgépe volt a második világháborúban, különösen sikeresnek bizonyult, amikor 1944 nyarától alkalmazták a Németország által Dél-Britannia ellen indított V-1-es repülő bombatámadások ellen. A Rolls-Royce Griffon motor bevezetése jelentős teljesítménynövekedést biztosított a Spitfire-nek, de nem anélkül, hogy a Supermarine tervezőit és pilótáit néhány kihívással bemutatta volna a repülőgépre konvertáló repülőgépeknek. Az új motor telepítése a meglévő Spitfire repülőgépvázba a repülőgép elülső és hátsó részének újratervezését, valamint egy jellegzetes öt pengés rotol propeller használatát igényelte. A repülőgép Merlin motorváltozatainak repüléséhez szokott pilóták azt tapasztalták, hogy a Griffon az ellenkező irányba fordult a propellerbe, és míg a korábbi repülőgépek felszálláskor balra veerre támaszkodtak, a Griffon-motoros gépek az ellenkező irányba haladtak - ha a pilóta elfelejtette és alkalmazta a szokásos korrekciós bemeneteket, az első repülésük különösen rövid és kényelmetlen lehet. Mint az egyetlen brit vadászgéptípus, amely a második világháború alatt gyártásban maradt, a Spitfire-t folyamatosan fejlesztették annak biztosítása érdekében, hogy a harci teljesítmény élvonalában maradjon, és a Griffon meghajtású repülőgépek körülbelül 80 mérföld / óra gyorsabbak voltak, mint az eredeti Mk.I gépek.